Szinte látom a felcsillanó szemeket: "Naa, mégse olyan hülye ez a Gildenakárki-gyerek! Végre rájött, hogy a kutyát sem érdekli a fotózás és ráállt az autó-vonalra..." Ki kell, hogy ábrándítsalak titeket, még mindig, illetve ezúttal is fényképezésről lesz szó, nem adom fel egykönnyen.

 

Most egy élménybeszámolóval készültem, ugyanis szombaton egybegyűlt a Bársony István Fotóklub apraja-nagyja egy rendhagyó foglalkozás kedvéért. Rendhagyó volt abban az értelemben, hogy az általános találkozóktól eltérően ezt nem szerdán tartottuk, illetve most a gyakorlatra helyeztük a hangsúlyt az elmélet és a képértékelés helyett. Ami nem változott: ezúttal is a Vigyázó Művelődési Házban találkoztunk és a hangulatra most sem lehetett panasz. Tárgyfotózást terveztünk, méghozzá konkrét témával, régi fényképezőgépeket gyűjtöttünk össze, hogy aztán az öregfiúkat ismét reflektorfénybe állítsuk egy pár óra erejéig. Robival 9-re értünk a helyszínre, odakint is csodaszép napsütéses idő volt, így sétáltunk a művelődési házig. Hamar összejött a csapat, megkerültek a tárgysátrak is, melyek alá hamar einstandoltunk asztalokat, így a világítás felhelyezése után már mehetett is a móka. Ahogy végignéztem a termen, egy pillanatra úgy éreztem, Texasban vagyok, az állványok olajfúró-tornyokként meredeztek mindenfelé. Aztán elhessegettem a gondolatot, mert réveteg tekintetemmel hiába kutakodtam whiskeytől tántorgó Cliff Barnesok meg örökké aggódva néző Bobby Ewingok után...

 

Közben előkerült a "szajré" is, vagyis a régmúlt idők fényíró masinái, melyeknek tetemes részét Péter gyűjteménye szolgáltatta, bár az is tény, hogy egy-egy öregfiút mindenki beadott a közösbe. Volt minden, a teljesség igénye nélkül a legöregebb, 1896-os Kodaktól Zita tönkrement Nikon D50-éig (mert ugye Canon nem romlik el, mondanom sem kell...), hogy csak egy párat említsek a nagy nevek közül: Leica, Voigtländer, Pentax, Zenit, Cosina, Yashica, orosz Hasselblad-klón középformátumú masina etc. Jómagam nagypapám Werráját tettem le az asztalra. Érdekes objektívek is terítékre kerültek, név szerint egy Zenitar 16mm F2.8 kisfilmes halszem és egy 35mm-es ukrán gyártmányú tilt-shift objektív. (Nem, nem tilt-shit, az más). Az első óra a tárgysátrak összeszerelése mellett a csendes áhítattal való fényképezőgép-tapizással ment el. Mikor mindenki kigyönyörködte magát és elmorzsolt pár könnycseppet a letűnt korok jeles képviselői láttán, kezdődhetett az érdemi "munka". [Egy közbevetett gondolat: hogy szavamat ne felejtsem, ezzel az analóg-digitális fényképezés kérdéskörrel és az emberek ehhez való hozzáállásával majd szeretnék egy külön bejegyzésben foglalkozni, gőzerővel gyűjtöm a tapasztalatokat csak győzzétek kivárni...]  Végül összesen négy tárgysátrat állítottunk fel világítással és bizony rendesen meg is dolgoztattuk őket. "Külön a svédek, külön a walesiek"-alapon a terem egyik sarkában volt a Nikon-sátor Géza bácsi felügyelete alatt, míg a másik sarokban a Canon-fehérdoboz Zoli vezetésével. Jó, azért a helyzet nem fekete-fehér, komoly áramlás volt megfigyelhető a teremben, érdeklődéssel figyeltük egymás munkáját, próbálkozásait, bénázását... :)

 

Az interkulturális Pentax-Canon kooperáció egyik legszebb példája, mikor Robival próbáltunk anaglif 3D-képet készíteni két fényképezőgéppel, azaz az egyik képet a Pentax K200D-re szerelt 50mm-es optika, míg a másikat a 40D-n figyelő 50mm-es adta. Gépek állványon, bázistávolság kb.-ra megbecsülve, sok-sok hűhó... A semmiért, mert a végeredmény használhatatlan lett. Nem mintha ez nagyon meglepett volna. Mindegy, a lényeg, hogy nagyon jól szórakoztunk közben saját bénázásunkon.

Továbbfejlesztve az ötletet ezután Gyulával álltam

össze, így két ugyanolyan gép (EOS 40D) és ugyanolyan optika (EF 70-200 F4) felelt a képalkotásért. Itt már egész jó eredményt katunk a nagy kínlódás végére, de aztán nem forszíroztuk tovább a dolgot, mert megállapítottuk, hogy igazából egyikünket sem hozza annyira lázba a 3D-s képalkotás. Minden visszatért a normális kerékvágásba, a jó öreg két dimenzióba...

 

Kora délután bepróbálkoztam még Zoli tárgysátrában, nagypapám Werráját igyekeztem levenni, kiváncsi voltam, milyen a végeredmény. Nem sok energiát fektettem be, a fényekkel sem nagyon játszottam, így végül a fotó korrekt lett, de semmi extra. Komoly lehetőségek viszont lennének ebben, majd máskor kicsit jobban ráfekszem a dolgora, csak az igazsághoz hozzátartozik, hogy 9-re mentünk, én 2-kor próbáltam ki a tárgysátrazást, közben semmit nem ettem, úgyhogy már inkább egy kiadós ebédre vágytam a szép műfény helyett. Ebben meg is maradtam magammal, a többiek már kezdtek elszállingózni, így Zitával és Robival mi is a távozás mellett döntöttünk...

Mit mondhatnék a végére: egy élmény volt, ezúttal betekintést nyerhettem klubtársaim "munkamódszerébe" és ismét felbecsülhetetlen értékű tapsztalatokkal lettem gazdagabb és itt most nem csak a 3D-s ökörködésünkre gondolok természetesen. Remélem máskor is lesz ilyen különleges alkalom, már csak azért is, mert akkor ismét rittyenthetek egy ilyen magasröptű beszámolót, hogy újra meg újra ihassátok a szavaimat...

 

Ha tetszett az írás (vagy akkor is, ha nem tetszett, de kíváncsi vagy), a szombati foglalkozáson készült három képemet megtekintheted az indafotón! Az írás illusztrálásához utólagos engedelmükkel felhasználtam Zita, Robi és Laci bácsi képeit, remélem nem haragszotok meg érte!

A bejegyzés trackback címe:

https://guildenlenny.blog.hu/api/trackback/id/tr571816793

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

poldijoe · http://gportal.hu/portal/poldi 2010.03.10. 20:39:24

Én, a magam részéről, nagyon érdekesnek és olvasmányosnak tartom a beszámolódat. Az elején én sem gondoltam komolyan, hogy végig el is olvasom majd. Jó a stylus! Üdv!

Guildenlenny 2010.03.10. 21:42:16

Üdv!
Nagyon köszönöm, hogy megtiszteltél látogatásoddal, örülök, hogy felkeltettem az érdeklődésed az irományommal. Ha tetszett, látogass el ide máskor is! Köszönöm még egyszer, üdv!