Biztos Ti is szoktátok érezni azt a bizonyos "nem elégszik meg a tenyésztő"-érzést. Hát valahogy így vagyok én is a képeimmel. Nézegetem őket, a régieket újra előveszem, "leporolgatom" és ha úgy érzem, ismét beküldöm a digitális sötétkamrámba. Nem mindegyiket, természetesen, csak egyet-egyet, mely úgy érzem többre hivatott. Ezeknek a revízióknak két oka is lehet: egyrészt a kép "tökéletesebb feldolgozása" az idő közben elsajátított új technikák bevetésével, vagy az adott fotográfia "újraértelmezése". Rovatunk mai fejezetében "csupán" igyekeztem tökéletesebben feldolgozni egy régi, nekem nagyon kedves felvételemet. Ismét Ti vagytok a bíráim, nyilatkozzatok, szerintetek megérte a fáradozást?

Jákob lajtorjája

Mintha csak tegnap lett volna, de ejj, milyen régen készítettük ezt a képet Robival. Tisztán emlékszem, ahogy megfogant a gondolataimban ennek a fotográfiának az ötlete. 2008. október vége volt, mikor szegény Áron atyával eltöltöttünk egy hosszú hétvégét a Hajagon. A herendi vasútállomástól végtelen hosszúnak tűnt az út, melyen felkaptattunk a szálláshelyünkül szolgáló erdészházig. A többieket már mind felvitték az atyák váltott fuvarral, de mi csak ragaszkodtunk a sétához. Meleg őszi időben, a nap sugarai által kísérve lépkedtünk Robival és Bencével felfelé a hegyoldalban. Úgy rémlik, már két órája mehettünk felfelé, gyönyörködve a tájban, mikor a tarka őszi fák koronája közt kibukkant az első lokátortorony rozsdamarta fehér fémszerkezete. Bár Robi mesélt már erről a helyről, illetve én is kutakodtam a világhálón felvételek után, de saját szememmel látni ezt az elhagyott katonai komplexumot, melyet lassan, de biztosan foglalt vissza méterről méterre a természet, leírhatatlan élmény volt. Miután bejutottunk, először a felszínen néztünk körül, volt látnivaló bőven, majd egy kis silón, lélekvesztő létrán ereszkedtünk alá a bunkerrendszerbe. Hárman voltunk még mindig és használható elemlámpa csak Robinál volt. Meg sem próbálom leírni a föld alatti komplexumot, meddő vállalkozás lenne, már csak azért is, mert egy több emelt mély együttesről van szó, melyet szerintem közel sem tudtunk teljesen feltérképezni többszöri látogatásunk dacára sem. Mikor először voltunk lent, nagyon berezeltem. Eleve nem szeretem a sötét helyeket, amire még rátett egy lapáttal, hogy valahonnan a bunker mélyéről időnként sercegő hang hallatszott. Képezlhetitek, semmit nem kívántam jobban, mint kijutni újra a fényre. Máig sem tudom, mi lehetett az, de az biztos, hogy csak az első ottlétünkkor hallottuk, a későbbiekben már egyszer sem. Gondolom valami állat - tippem szerint denevér vagy patkány - neszezése lehetett. Mikor kifelé jöttünk, akkor töprengtem el a rogyadozó létra és a beszűrődő fény együttesén. Kupaktanácsot tartottunk Robival, aki szintén kapható volt az ötletre, ami végül a "Jákob lajtorjája" című képem megszületéséhez vezetett.

Ha a technikai oldalt nézzük, tulajdonképpen a veszettül kevés fény problematikája okozta a legnagyobb kihívást. A gépet a kívánt kivágás után állványra helyeztem, illetve mondtam Robinak, hogy most 20 másodpercig nem mozgolódjon, ennyi volt ugyanis a záridő. Két felvételt készítettem közel azonos beállításokkal, az egyiket 19mm-en, míg a másikat 21mm-en - ennek később még fontos szerepe lesz...

A monitort böngészve aztán örömmel konstatáltam, hogy szép éles felvételeket sikerült készíteni, amihez elengedhetetlen volt Robi komoly önuralma. Egyetlen hiba csúszott a számításba, elég ferde lett a felvétel, ott a sötétben nem tudtam mihez viszonyítani. Emiatt vágnom kellett a képből az egyenesítés végett, ez viszont oda vezetett, hogy a siló eléggé a kép szélére csúszott, szűk, esetleges kivágást eredményezve. A kész képet átkonvertáltam fekete-fehérbe eredeti elképzelésemnek megfelelően. Markáns, kontrasztos képet szerettem volna, melyet végül egy Photoshop tutorial alapján készítettem el. Íme a kész kép: 

Miért vettem elő újra ezt a fotót? Egyrészt, mint írtam, erősen szűknek találtam felül, másrészt, a fekete-fehér konverziót valahogy természetellenesnek éreztem. A szűk kivágás okozta a nagyobb fejtörést: vágni mindenképp kell az egyenesítés végett, de akkor hogy oldjam meg ezt a problémát? Ennél a pontnál jutott eszembe, hogy két képet készítettem a helyszínen 2mm eltéréssel. Gyorsan betallóztam a feldolgozatlan képek közé és szinte felujjongtam, mikor megláttam, hogy régen a 21mm-es, szűkebb képet dolgoztam fel. A 19mm-es képet megvágva jóval több hely maradt felül a silónál, úgyhogy már túl is voltam a revízió nehezén. [Ebben az értelemben kicsit csaltam, mert nem ugyanazt a képet dolgoztam fel, mint régen, de a beállítás közel azonos volt].

Kép kiegyenesítve, visszavágva az eredeti 4:3 képarányra, jöhetett a fekete-fehér átalakítás. Készítettem egy Black and White Layer-t, ahol játszottam kicsit a színcsúszkákkal, míg nem tetszett a végeredmény a képernyőn. A kontrasztot kicsit erőtlennek éreztem még, jobban mondva a csúcsfényeket túl soknak, az árnyékokat meg túl kevésnek. Létrehoztam egy Curves Layer-t, melyen a csúcsfényeket 1 értékkel visszavettem, míg az árnyékokat 2 értékkel mélyítettem. Plusz hatásként végül a Filter menüből a Distort, Lens Correction menüpontban sötétítettem a képszéleken (vignettálás). Utolsó lépésben még LAB-színtérben elvégetem a képélesítést (Unsharp Mask). [Nagyon Enyhe élesítés kellett csak, mert ezt a képet még JPG-ben lőttem, úgy, hogy a fényképezőgépen +2 értékre volt állítva az élesség]. Utána visszakonvertáltam RGB-színtérbe, mentés és kész. Ennyi. Tudom, nem sok, de ha a két képet egymás mellé tesszük, szerintem markáns különbség látható. Voilá!

Mit mondhatnék a végére? Akad még pár régi képem, melyet újragondolnék, így hasonló témájú bejegyzésekkel még gyakran fogtok találkozni. Addig itt marad a mottó:

"Old becomes new..." :)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

muske 2010.03.20. 18:36:56

Egy rövid komment: Megérte. :)

Válasz erre 

Guildenlenny 2010.03.21. 09:40:52

@muske: Köszönöm szépen, Lilla! :)

Válasz erre 

AkosNewYork 2013.07.10. 04:35:35

2013 07 08

Kedves Guildenlenny!

Szilagyi Akos vagyok a magyar Trikolor palyazat kiiroja.

Az alabbi fotjat orommel latnam a palyazok soraban.
indafoto.hu/guildenlenny/image/3144537-c973e36a#iplogin-resp
A palyazatot es reszleteit a www.magyartrikolor.com/ oldalon lehet megtekinteni. Meg bekerulhet a 2014-es naptarba.
Gyorsan kellene cselekedni.

Remelm hamarosan hallok Onrol es a keprol. A palyazathoz a keret nelkuli kepet kernem elkuldeni a MagyarTrikolor@yahoo.com cimre.

Udvozlettel

Szilagyi Akos

Válasz erre 

Mégsem

Kimoderálom ezt a kommentet.

Mégsem

Kimoderálom ezt a kommentet. Nem moderálom a kommentet. Kimoderálom a kommentező összes kommentjét.

A kommentezőt nem tiltom ki. A kommentezőt kitiltom egy napra. A kommentezőt kitiltom egy hétre. A kommentezőt kitiltom egy hónapra. A kommentezőt kitiltom örökre.

Megjegyzés: